Megcsalás egy házasságban: mit tehetünk? (igaz történet)

Az alábbi levelet egy engem felkereső házaspárnak írtam, amelyben arra próbáltam rávezetni a házaspárt, hogy a megcsaláskor észrevehető hibáztatások, felelősségáthárítások valójában azért léteznek, hogy a hibáztató felet ne nyomassza a saját felelőssége. (Ezt hívjuk énvédő mechanizmusnak.)

Végignéztük azt is, hogy valójában a hűtlen fél csak hordozója a megcsalásnak, és valójában a pár tagjai közösen hozzák össze, közös a felelősségük a történtek miatt.

Íme a levél:

Kedves Juci és Barnabás!

Szeretnék visszajelzést adni a köztetek fennálló konfliktusról.

Barnabás! Amikor számonkéred az Jucit, hogy megcsalt, hogy milyen szeretőket tart, rossz úton jársz.

Tudom, hogy fáj a dolog. Tudom, hogy érzed, hogy elárultak. De az igazság az, hogy azért, mert a feleséged csalt meg, tehát kívülről nézve ő tette a dolgot, valójában a megcsalást közösen követtétek el!

Merthogy, ahogy Juci is mondta, éveken át csalódott Benned. Az időgazdálkodásodtól, a megbízhatatlanságodtól. Attól, hogy pénzügyileg nem volt otthon biztonság. Szóval ezt elszúrtad.

És ilyenkor működésbe lépének az énvédő mechanizmusok, amelyek arra jók, hogy magad számára megvédjenek, nem nyomaszon a dolog, hogy Te is hozzájárultál a helyzetetekhez. És elkezded nem látni, legtagadni, megmagyarázni, kisebbnek látni a saját felelősségedet.

Minden egyes alkalommal, amikor az Juci fejéhez vágod, hogy szeretőt tart(ott), tudd, hogy magadra kellene mutatnod. Mert azzal, hogy nem voltál a fenti területeken jó férje a feleeségednek, az igényeit nem adtad meg, Te toltad bele az Jucit a megcsalásba. sajnálom, de nem tudom szépíteni a dolgot!

Juci! Tudom, hogy a fentiekkel egyetértesz. A Barnabás mellett Neked szenvedés volt az élet. És nagyon haragszol rá. De Benned is működnek az énvédő mechanizmusok. Tudod miért haragszol annyira a Barnabásra a megcsalás után?

Mert a lelked mélyén zavar a megcsalás.

Tudom, hogy mostmár egyre kevésbé (idővel az ember hozzászokik, sőt örömöt is ad, amikor kiélheti önmagát és felfedezheti a nőiességét). De a lelked mélyén zavar. Kudarc a házasságod. Kudarcot vallottál akkor, amikor javítani akartál. Sok nő azért haragszik a férjére, mer segíteni próbált a házasságon, de nem tudott. És ezt a kudarcot úgy tudja könnyíteni, ha a férjét okolja. És nem pedig magát, hogy nem jó eszközökkel fordult a férjéhez (merthogy ez isaz igazság.)

A megcsalás nem korrekt dolog. És nem azért, mert ne lenne joga valakinek váltani. (Egyes vallásokban természetesen ez is tiltott). De a legnagyobb baj az, hogy felrúgunk egy megegyezést, ami arról szólt, hogy egymással éljük az életünket. És ezt a megegyezést a másikkal való közlés nélkül.

Titokban!

Ha annyira korrekt lenne a dolog, akkor a megcsalás után azonnal hazamennénk, és mondhatnánk: Drágám, megcsaltalak. De nem mondjuk! Mert a lelkünk mélyén érezzük, hogy nem helyes.

És emiatt megintcsak dolgozik bennünk az énvédő mechanizmus: hogy csökkentsük a felelősségünket, a másikat okoljuk.

Ha nem jó valami a kapcsolatunkban, jelezni kell, és megoldást találni. És ha évek telnek el sikertelen próbálkozásokkal, akkor pedig el lehet válni, lezárni a kapcsolatot. De ugye érezzük, hogy titokban, a másik hozzájárulása nélkül helyettesíteni a másikat…

Kedves Juci! Az Barnabás beletolt Téged a megcsalásba. Ez így igaz! De ezt felerősíted és túlhangsúlyozod, mert így csökken Benend történtek miatti nyomasztó érzés. (Azt, hogy három gyereknek felborul az élete, könnyebb úgy felfogni, hogy az Barnabás tehet mindenről.)

És tudnod kell még valamit.

Olyan a személyiséged, hogy fontosak a külső visszajelzések. Fontos Neked, hogy nagyon szeressenek, elismerjenek. A nőiességedben, az anyaságodban, a munkádban. Mindenben.  Ennek oka alapvetően a szüleiddel való gyermekkori viszonyodban gyökeredzik. És akinek ilyen a személyisége, az egy idő után besokall egy rossz házasságban. És amint talál egy külső kapcsolatot, ahol nőiesebbnek, szerethetőbbnek érzi magát, belemegy a külső kapcsolatba. És beleszeret másba. Pontosabban nem is másba, csak abba a képbe, amit visszakap másoktól. És egy szenvedélyes önfelfedezési útra tér rá, amibe bele lehet szeretni. Azoknak, akik hasonló szülői háttérrel jönnek, érdemes a szülői viszonyaikat nagyon mélyen feltérképezni egyéni terápián. A szó, tudom, hogy megbotránkoztat. Ez nem betegség, hanem egy személyiségtípus, ami a szülők miatt alakult így.

Szóval ha a megcsalást nézzük, és azt nézzük, hogy ki és mi kényszerítette Jucit arra, hogy ez a megcsalás megtörténjen, akkor így lehet összefoglalni:

Barnabás éveken át tartó elhanyagolása, személyiséghibái

Juci sikertelenjavítási próbálkozásai és az emiatt érzett kudarc miatti rossz érzések

Juci személyisége, ami ki van éhezve az elismerésre és az elfogadásra

Juci döntése

Ezek százalékos arányát nehéz megállapítani, de szeretném jelezni, Barnabás, hogy az 1) pont sokkal jobban hozzájárult a dologhoz, mint a 4) es pont. Mert amikor a 1)-3) pontban írtak kényszerítenek valakit a hűtlenségbe, olyankor alig marad végül szabadsága tiszta fejjel dönteni vagy máshogy viselkedni. Kérlek, ezt értsd meg!

Egy dolog biztos. Ha mindketten a másikat hibáztatjátok, akkor örökre rossz lesz a kapcsolat köztetek.

Arra kérlek Titeket, hogy nézzetek magatokba, és a saját magatok felelősségét, hibáit, személyiségjegyeit lássátok, és azokon javítsatok.