Szerető vagyok, mit tegyek?

Ha mi vagyunk a harmadik fél egy kapcsolatban, akkor általában ezt a szerepet nem tudatosan választjuk, hanem véletlenül találjuk magunkat ebben a helyzetben. Nem épp így terveztük, de szabadulni nem tudunk, mert már kötődünk a másikhoz, s talán reménykedünk, hogy többé válhatunk a szeretői szerepkörnél.

Az izgalmas kezdetek

A dolog kezdetén roppant izgalmas lehet, hogy tilosban járunk, ez még tovább fokozza a gyönyörérzetet. Ráadásul ekkor még valóban sok örömöt és izgalmat adhat számunkra a kialakuló viszony. Hiszen még egyáltalán nem foglalkozunk azzal, hogy hová vezet ez az egész kialakult szituáció, csak a jelen pillanat varázsának élünk. Azonban ennek a bódult állapotnak hamar vége lehet, és ekkor kezdünk csak igazán azon töprengeni, hogy jó-e nekünk ez a helyzet, valóban beérjük-e annyival, hogy szeretők vagyunk csupán.

Amikor már nem elég

A legtöbb esetben igen hamar eljön az a pillanat, amikor már nem elég az, amit kapunk, amikor már többre vágyunk, már nem akarunk senkivel sem osztozkodni a szerelmünkön. Ekkor már nem szeretnénk többet bujkálni, hanem épp ellenkezőleg, legszívesebben világgá kürtölnénk a kialakult viszonyunkat. A gond akkor van, ha a másik fél nem egészen így áll a dolgokhoz.

Üres ígérgetések

Ekkor ha a partnerünk nem akarja elveszíteni minket, akkor bizony számtalan szebbnél szebben hangzó, csodaszép ígéretet tehet nekünk, amiket nagy valószínűséggel az érzelmeink túlfűtöttségében el is fogunk neki hinni minden fenntartás nélkül. Így gyakran hangzik el, hogy hamarosan ki fog lépni a kapcsolatából, csak még egy kis idő kell neki ehhez. És még egy kis idő. És így tovább. Mi pedig egyre türelmetlenebbek és frusztráltabbak leszünk, mert egyre kevésbé elégít ki minket a szeretői szerepkör.

Mi várhat ránk?

Persze lehet, hogy valóban elhagyja a másikat a partnerünk, de ebben az esetben, ha a helyére is lépünk, akkor át kell gondolnunk, hogy megbízunk-e benne annyira, hogy nem kell-e majd attól rettegnünk, hogy hamarosan minket is megcsal valaki mással.

Mit tehetünk?

Azzal tisztában kell lennünk, hogy így mindig csak másodikak leszünk, és csak ennyi jut nekünk a partnerünkből. Így el kell döntenünk, hogy elég-e ez a számunkra, vagy inkább más oldalán szeretnénk megtalálni a boldogságot.

Amennyiben pedig már több keserűséget és fájdalmat, mint örömet okoz számunkra a szeretői viszonyunk, akkor a legjobb, amit tehetünk, hogy minél előbb kilépünk belőle.

És ami a legfontosabb! Tegyünk fel magunknak néhány kérdést:

• Mi az oka, hogy nem teljes jogú félként vagyok benne a kapcsolatomban?
• Hogyan tömi be az önértékelési hiányaimat a külső viszony? Mi az, amit pótolni próbálok a külső viszonyban? (Gyerekkorból fakadó mély hiányokra gondoljunk!)
• Szüleim kapcsolatából vonzó képet kaptam a házasságról és a családról?